Bicikli a közös túrákhoz
Mikor férjem meglepett egy biciklivel, majdnem sírtam örömömben. Volt egy biciklim, de szegény már jó sok évet lehúzott velem, így ráfér a pihenés. Teljesen meglepetés volt. Egyik délután mondta, hogy menjünk el biciklizni. Mondtam, hogy jó, de meg kellene nézetnünk a (akkori) biciklimet, nincs-e valami baja. Mondta jó, menjek oda hozzá és elmegyünk együtt. Mikor beértem a tárolóba, ott állt egy rózsaszínes, kosárkás kerékpár. Kérdeztem, hogy kié és férjem közölte velem, hogy az enyém. Nagyon örültem, mint valami kislány. Persze akkor meg elkezdtem sajnálni a régi biciklit, hiszen jó még, csak kicsit fel kell tuningolni. Mivel barátnőmnek nincsen biciklije, így kézenfekvő volt a megoldás. Szeretett, régi biciklimet megkapja barátnőm, így biztos vagyok benne, hogy jó helyre kerül. Így megnyugodtam és mehettünk is egy jó nagy körre az új bringámmal. Szoknom kellett, mert a váltó például más volt, mint a régi biciklin, de hamar átálltam. Csodás volt, hogy még kis kosár is van rajta, így a táskámat is magammal vihetem vagy bármit.